MR, CT vagy röntgen - Melyik mire való?

MRI előnyei:

• Az MRI nem használ ionizáló sugárzást, így a CT vizsgálatokkal szemben, elkerülhető a páciensek sugárzásból eredő lehetséges ártalmainak való kitettsége. Így az MRI előnyösebb lehet főleg gyermekeknél, fogamzóképes nőknél, illetve olyan pácienseknél, akiknek többszörös képalkotó vizsgálatra van szükségük (pl. kontroll vizsgálatok).
• Az MRI kontrasztanyagok lényegesen kisebb kockázatot jelentenek a potenciálisan súlyos allergiás reakciók kiváltására. A kontrasztanyagos MRI vizsgálatok során alkalmazott gadolínium tartalmú kontrasztanyagnak (DOTAREM), a CT-ben használt jódos kontrasztanyaggal ellentétben nincsenek kísérő tünetei, mint például a hányinger, hányás, melegség érzet, bevizelési érzet, rossz szájíz.
• Az MRI vizsgálat bármely képalkotó síkban elvégezhető anélkül, hogy a pácienst fizikailag meg kellene mozgatni.

MRI hátrányai:

• Az MRI kontraindikált lehet olyan személyek számára, akik testében bizonyos beültetett elektromos vagy mágnesezhető eszköz van. Ilyen például a pacemaker, agyi aneurysma klip, beépített hallásjavító készülék, vagy akár korábbi sérülés kapcsán testbe került lövedék, fémszilánk.

Az alábbiakban bemutatásra kerülnek különböző testrészek képalkotó diagnosztikai eljárásainak előnyei és hátrányai:

Koponya

Röntgen: A koponya röntgen-vizsgálatok szerepe visszaszorult a mai modern technikák mellett, azonban néhány esetben, főként trauma esetén ma is alkalmazzák, főleg. Koponya röntgen alkalmazható bizonyos fémtárgyak helyzetének megítélésére, illetve korábbi sérülésből adódó idegentestek kimutatására is, amennyiben a páciens bizonytalan annak meglétét illetően. Ez kifejezetten fontos lehet MRI vizsgálat előtt, ahol a fém idegentestek kontraindikációját képezhetik a vizsgálatnak.

CT: A CT az elsődlegesen választandó képalkotás akut trauma esetén, amikor gyors és pontos válaszra van szükségünk a tekintetben, hogy van-e vérzés, illetve csontsérülés. STROKE esetében, ahol nagyon fontos az időfaktor, azért, hogy a páciens a lehető legrövidebb időn belül megfelelő diagnózishoz jusson és megkezdődhessen a terápia, a legfontosabb kérdés, hogy vérzéses vagy ischaemias elváltozásról van szó, amire a CT azonnal egyértelmű választ ad. CT vizsgálat választandó csontos részletek megítélésére is. Azonban ha ischaemias STROKE-al állunk szemben, akkor diffúzió-súlyozott MR vizsgálat is végezhető, ami már fél órán belül kimutatja a károsodott agyterületet, szemben a CT-vel.

MRI: Az MRI vizsgálatok rendkívül fontos szerepet töltenek be a neuroradiológiában. Bizonyos klinikai kérdésekre csak az MR tud pontos választ adni, mivel CT-ben problémát okoz, hogy a szürke-és fehérállomány egymáshoz képest, valamint az elváltozások egy része az ép szövetállományhoz képest is kis denzitáskülönbséget mutat, tehát egyes betegségek rejtve maradhatnak. Az MRI viszont sokkal részletesebben ábrázolja a lágyszöveti anatómiát, specifikusabb az agyon belüli rendellenességek kimutatására. Probléma még CT-ben a csontok közelében kialakuló műtermék (így az agyhártyák érintettségénének megítélése korlátozott), illetve ha túl pici elváltozásról van szó (például hypophysis elváltozásról). MRI vizsgálat választandó tumorok, dementia, epilepszia, belső hallójárat vizsgálatára, valamint a hypophysis elváltozások esetében is, hiszen CT-vel a mikroadenomák kimutatása korlátozott, mert a csontos képletek által okozott műtermék elfedheti a kisméretű lágyrészben lévő kicsiny elváltozást. Emellett a sclerosis multiplex diagnosztikájában, valamint kontrollálásában is meghatározó szerepe van az MRI vizsgálatnak.

MR-Angiográfia (MRA): Olyan natív MRI vizsgálat, mely kontrasztanyag adása nélkül, az agyi erek, illetve a nyaki erek (carotis MRA) állapotának megítélésére szolgál, így az esetleges szűkületek, vagy aneurizmák láthatóvá válhatnak.

Gerinc

Röntgen: A gerinc röntgenvizsgálatoknak napjainkban is fontos szerepe van a modern technikák mellett is. Gerinc röntgenvizsgálatokkal megítélhetők a csontos fejlődési zavarok, feltérképezhetjük a gerinc görbületeit, illetve hosszú szakaszról lehet nyilatkozni. A gerincet leggyakrabban érintő elváltozások a scoliosis, spondylolysis és spondylolisthesis, amik megállapítására és mértékének felmérésére elsősorban röntgenfelvételeket célszerű készíteni. A csigolyák traumás sérüléseinek megítélésére elsődlegesen röntgenvizsgálat alkalmazandó.

CT: CT illetve hagyományos röntgenvizsgálat választandó abban az esetben, ha a csigolyák degeneratív elváltozásai döntő többségben a csontállományt érintik. Abban az esetben, ha pontos információra van szükségünk a csontos képletek tekintetében, célzott CT vizsgálat javasolt, viszont fontos megemlíteni, hogy a sugárterhelés miatt CT-vel egyszerre 3 csigolya szelvénynél hosszabb szakaszt általában nem vizsgálnak, kivéve trauma esetén, míg MR-el a teljes gerincszakasz (nyaki, háti, ágyéki gerinc + SI ízület) egyszerre vizsgálható.

MRI: Fontos megjegyezni, hogy a csontos elváltozások gyakran együtt járnak a szalagrendszer és a porckorongok elváltozásaival, aminek megítélésére elsősorban MRI választandó. Az MRI kiváló képalkotó technika a gerincet érintő degeneratív betegségekkel kapcsolatban. Azon esetekben, ahol az elváltozás a gerincvelőt is érintheti, mindenképpen MRI vizsgálatot kell elvégezni. A porckorongok degeneratív és traumás elváltozásainak kimutatására egyértelműen az MRI a megfelelő képalkotó modalitás, segítségével jól ábrázolódnak a protrusiók vagy herniák idegekre gyakorolt hatása is. Mindemellett MRI vizsgálattal lehetőség nyílik a csigolyákban lévő csontvelő betegségének MODIC-féle osztályozására is. Gerinc daganatok, illetve csigolya áttétek esetében is az MR vizsgálat adja a legtöbb információt.

Fej-nyak régió/ Fül-orr-gégészet

Röntgen: A fej-nyak régió diagnosztikájában a hagyományos röntgenvizsgálatnak nincs nagy szerepe. A sziklacsont célzott vizsgálatával, mint a Schüller-, Stenvers-típusú felvételekkel csak részleges információt lehet kapni. Nem komplikált orbita és orrmelléküreg sérüléseknél, valamint az orrmelléküregek gyulladásos folyamatainak kimutatására, ahol a melléküregben lévő folyadék kimutatása a cél, hagyományos röntgenfelvétel elégséges.

CT: A CT alkalmas a csontok ábrázolására, valamint a bonyolultabb csontszerkezetek kimutatására, emellett a csont és levegő elkülönítésére is alkalmas. A daganatok által okozott csonteltéréseket a CT ábrázolja. Komplikált orbita sérülés esetén natív CT vizsgálat végezhető, gyulladás vagy daganat esetén azonban kontrasztanyag adása szükséges. Nagyon fontos a szemlencse sugárvédelme, így a vizsgálat mérlegelendő. Szövődmény nélküli arcüreg-gyulladásnál többnyire indokolatlan CT vizsgálatot végezni.

MRI: Az MRI lágyrészfelbontása sokkal jobb, mint a CT-nek, kontrasztanyag alkalmazása nélkül is, így a fej-nyak régió elváltozásait az MRI biztosabban tudja kimutatni, mint a CT, így a garat-, gége,- szájüreg,- nyelv- és egyéb nyaki lágyrészdaganatoknál (pajzsmirigy) kiemelkedő az MRI szerepe. Fül-orr-gégészeti problémáknál, abban az esetben ajánlott MRI, ha a gyulladásos vagy a tumoros folyamatot CT vizsgálattal nem lehet tisztázni. A tumor agyállományhoz, érképlethez vagy környezetéhez való viszonyát MRI-vel lehet pontosan tisztázni. Az MRI a CT-nél jobban láthatóvá teszi az orbita kapcsolatát az orrmelléküregekkel, erekkel, agyállománnyal, valamint tumoros előzmény esetén az MRI korábban kimutatja a kiújult tumort, mint a CT. Kontrasztanyag alkalmazásával pedig a daganat pontos kiterjedésének megítélésére nyílik lehetőség.

Has

A képalkotó vizsgálatoknak nagyon fontos szerepe van a hasban lévő elváltozások megítélésében. Az ultrahang, már önmagában is pontos diagnózishoz vezethet, kulcsfontosságú szerepet játszik a hasban lévő patológiák felderítésére. A CT alkalmazását az ionizáló sugárzás lehetséges káros mellékhatásai miatt mérlegelni kell, viszont súlyos hasi traumás, vagy nem traumás, de sürgősségi esetek értékelésében, valamint az onkológiai betegek stádiumbeosztásában ez a választandó képalkotás. Az MRI-nek szintén jelentős szerepe van a hasi patológiák megítélésében, különösen a diffúz vagy fokális májelváltozások, a jó-és rosszindulatú máj,-epeúti,-hasnyálmirigy és vesetumorok értékelésében.

Az alábbiakban általános összehasonlító táblázatba foglaljuk a has képalkotó eljárásainak indikációit.

Röntgen

Akut hasi katasztrófák esetén alkalmazható. (ileus, appendicitis, perforatio)

CT

CT vizsgálat végzése számos hasi betegségben javasolt, hiszen kiváló a morfológiai felbontása, illetve egyetlen vizsgálattal képes megjeleníteni a különböző struktúrákat, mint például a hasi zsigereket, kismedencei szerveket, tüdőt és a csontokat. A CT vizsgálatok alapvetően nem a gasztrointestinalis rendszer elváltozásainak felkutatására alkalmas módszer, hanem a már kimutatott elváltozás pontosabb megítélésére. Az ionizáló sugárzás jelenléte miatt viszont megfontolandó a CT alkalmazása.

Hasi MR

Az MRI a has alapvető képalkotó eszközévé vált. Az alábbi táblázat a hasi MR indikációit mutatja, az American College of Radiologists ajánlása alapján. Nagyon fontos kiemelni, hogy amennyiben korábbi vizsgálatok alapján tumor (jó-vagy rosszindualtú) gyanúja merült fel, kontrasztanyagos hasi MR vizsgálat javasolt.

Emlő diagnosztika

Az emlő alapvető képalkotó vizsgálata jelenleg a mammográfia, ami az egyik leghatékonyabb és legnépszerűbb módszer melyet az emlőrák szűrésére és felismerésére használnak. Szenzitivitása és specifitása is 80-90% körüli. Az emlő vizsgálatára alkalmazható még ultrahang, valamint MRI vizsgálat is. Az emlő MRI, annak magas érzékenysége miatt, kifejezetten eredményes olyan emlődaganatok kimutatásában, mely más módszerrel nem került diagnosztizálásra. Az emlő MRI dinamikus vizsgálat, mely mindig kontrasztanyag beadásával történik. A dinamikus sorozatokkal, valamint diffúziós mérésekkel lehetővé válik az emlőkben lévő elváltozás jellegének megítélése. A kontrasztanyagos vizsgálat alól kivételt képez az implantátumok vizsgálata, mely történhet natívan, amennyiben az implantátumok állapotának ellenőrzése a cél. Ebben az esetben kifejezetten az implantátumra (szilikonra) specifikus mérésekkel lehet adott esetben az implantatum rupturát kizárni, vagy igazolni. Nagyon fontos kiemelni, hogy emlő MRI vizsgálatot a ciklus 6. és 12. napja között ideális végezni, mivel ekkor a legmegfelelőbb az emlő mirigyállománya a vizsgálathoz.

Mozgásszervi rendszer diagnosztikája

Korábban a mozgásszervi rendszer betegségeinek diagnosztizálásában a röntgené volt a vezető szerep, azonban addig, amíg a röntgen a csontok szerkezeti eltéréseit ábrázolja jól, az izmokról, inakról, szalagokról és más lágyrészekről nem ad megfelelő információt. A CT a mozgásszervi diagnosztikában kiegészítő szerepet kap, abban az esetben lehet rá szükség, ha a röntgenfelvétel nem ad kielégítő információt a csontszerkezetről. MRI vizsgálattal azonban a mozgásszervi rendszer összes eleme egyszerre vizsgálható, így manapság már a hagyományos röntgenvizsgálatokat gyakran MRI követi. Az ízületek porcfelszínének teljes egészét, vagy a meniscusokat is kizárólag MRI vizsgálattal lehet pontosan ábrázolni. Az izmok, ínak, szalagok sérüléseit is MRI vizsgálattal lehet azonosítani. Ezen felül a jó-és rosszindulatú lágyrésztumorok kimutatásában, karakterizálásában is alapvető fontosságú az MRI vizsgálat.

Röntgen:

• Akut trauma
• Arthropathia
• Arthrosis
• Törések

MRI:

• Vállízület vizsgálata (Rotátorköpeny sérülés, Hill-Sachs laesio)
• Felkar vizsgálata
• Könyökízület vizsgálata (Akut ínsérülések, szalagsérülések, krónikus fájdalom)
• Alkar vizsgálata
• Csuklóízület vizsgálata (Gyulladásos elváltozások, lágyrészsérülések)
• Kézfej vizsgálata
• Csípőízület vizsgálata (Avascularis necrosis)
• Comb vizsgálata
• Térdízület vizsgálata (Meniscus sérülések, kereszt és oldalszalag sérülések)
• Lábszár vizsgálata
• Bokaízület vizsgálata (Szalagsérülések, Achilles-ín szakadás)
• Lábfej vizsgálata (Morton-neuroma)
• Lágyrész tumorok

Kismedence

1. Női kismedence

Röntgen: A nőgyógyászati betegségek felderítésében a hagyományos röntgendiagnosztika szerepe elenyésző.

CT: Sugárterhelés miatt jelentősége korlátozott.

MRI: Az MRI vezető szerepet tölt be a kismedence vizsgálatában. A rutin női kismedence vizsgálat magába foglalja a húgyhólyagot, méhet, petefészkeket, hüvelyt, rectumot. A perianalis fistulák megítélésére egyértelműen az MRI a választandó képalkotás. A daganatok felismerésben mind a lokákis stagingben MRI a legérzékenyebb módszer. Amennyiben korábbi vizsgálatok alapján tumor (jó-vagy rosszindulatú) gyanúja merült fel, kontrasztanyagos kismedence vizsgálat javasolt.

Leggyakoribb indikációk:

• Petefészek tumor
• Petefészek ciszta
• PCOS
• Endometrium carcinoma
• Méhnyakrák
• Leiomyoma
• Fistula

1. Férfi kismedence

Röntgen: A kismedencéről csak ritkán, elsősorban sérülés, akut hasi kórképek kapcsán készítünk felvételt. Ezen a csontok elváltozásai mellett a különböző meszesedéseket, kóros gázgyülemeket, a hólyagban vagy rectumban rekedt idegentesteket fedezhetjük fel.

CT: Sugárterhelés miatt jelentősége korlátozott.

MRI: Az MRI vezető szerepet tölt be a kismedence vizsgálatában. Férfi kismedence vizsgálaton belül megkülönböztetünk rutin kismedence vizsgálatot, mely magába foglalja a húgyhólyagot, ondóhólyagokat, prostatát és végbelet. Amennyiben korábbi vizsgálatok alapján tumor (jó-vagy rosszindulatú) gyanúja merült fel, kontrasztanyagos kismedence vizsgálat javasolt. A perianalis fistulák megítélésére is egyértelműen a kismedence MRI a választandó képalkotás. Azonban, ha kifejezetten a prostatára vagyunk kíváncsiak, akkor dinamikus, prostata specifikus vizsgálatot érdemes végezni. Míg a rutin kismedence vizsgálat történhet natívan, addig a prostata dinamikus vizsgálata kizárólag kontrasztanyag adásával történik. A prostata dinamikus vizsgálatára azért van szükség, hogy a prostatában lévő képlet halmozási dinamikája alapján karakterizálhatóvá válhasson az adott elváltozás, illetve a vizsgálat lehetőséget nyújt a prosztatatumorok PI-RADS féle beosztására is. Amennyiben prostata tumor gyanúja merül fel, mindenképpen kontrasztanyagos, dinamikus prostata MRI vizsgálat javasolt. Nagyon fontos, hogy prostata biopsziát követően legalább 6 hét kivárási idő szükséges MRI vizsgálat előtt, ugyanis a szúrás helye bevérezhet, így módosíthatja a vizsgálat eredményét.

Leggyakoribb indikációk prostata specifikus MRI vizsgálatra:

• Emelkedett PSA-szint
• Prostata jó-és rosszindulatú tumorai
• BPH (benignus prostata hiperplasia)
• Krónikus prostatagyulladás

Leggyakoribb indikációk rutin kismedence MRI vizsgálatra:

• Alhasi fájdalom
• Húgyhólyag elváltozásai
• Vizelési panaszok
• Végbéltájéki panaszok
• Fistula

Tüdő és mellkas

A mellkas röntgenvizsgálat napjainkban is alapvizsgálatnak számít, annak ellenére, hogy a mellkasban lévő elváltozások diagnosztikája kezd áthelyeződni a CT vizsgálatokra. Fontos kiemelni azonban a CT vizsgálatokkal járó sugárterhelést, így azt is, hogy CT vizsgálat elvégzése előtt az indikációk körültekintő mérlegelésére van szükség. Az MRI elsősorban a mediastinum vizsgálatára alkalmas képalkotó modalitás.

Röntgen:

• Tüdőrák gyanúja esetén elsőként választandó képalkotás
• Pneumonia
• COPD
• Krónikus bronchitis
• Sarcoidosis
• Foglalkozási tüdőbetegségek (silicosis, asbestosis)
• PTX

CT :

• Tüdőtumorok detektálása
• Tumorok stádiummeghatározása
• Mediastinalis kórképek elkülönítése
• Diffúz tüdőelváltozások
• Pleura elváltozásai
• Mellkasfal elváltozásai
• Pulmonalis embolia
• COPD
• Emphysema
• Bronchiectasia
• Rekesz vizsgálata

MR:

• Ha a mellkas röntgen vagy CT nem ad kielégítő információt
• Mediastinalis elváltozások esetén alkalmazható
• Sternoclavicularis ízület vizsgálata

Az alábbi táblázatokban a becsült, tipikus effektív dózisértékeket (mSv) láthatjuk vizsgált régiónként, Magyarországra vonatkozóan.